Barátnőm kisfiának készült az első és utolsó egész alakos Thomas tortám. Ez után a torta után éreztem eddig a legerősebben, ami már sokszor bevillant: képtelen lennék egy cukrászdában dolgozni. Imádom ezt a hobbit, hajt a kihívás, de miután elkészül a torta, már csak az elégedettséget érzem, vagy hogy ezen is túljutottam. De azt sosem, hogy újra csinálnám.
Ehhez a tortához is pontos méricskéléssel, és monitorról átrajzolt sablonnal kezdtem neki. Szeretem, ha a jármű tortáim méretarányosak, a díszítés amúgy sem igényel túl sok kreativitást, számomra ezeknél a tortáknál a matematikai pontosság győz. :) A kívánt szeletszámból számított térfogat alapján kiszámolom a pontos paramétereket, ez alapján megsütöm a piskótát, betöltöm legalább fél nappal korábban, hogy legyen ideje dermedni, majd jöhet a sablon. Ezt a tortát túrós-citromos krémmel töltöttem, lágyabb mint a vajas krémek, de a túró ad neki egy tartást, amitől bátran faragható. Thomas feje helyére beszúrtam egy megfelelő átmérőjű kör alakú szaggatót, azt körbevágtam, és így pillanatok alatt sikerült megadni a piskótának a kívánt formát.
A burkolás már kemény menet volt, nem tudom mi a tökéletes megoldás, én először az oldalát burkoltam be, külön burkoltam a "feje tetejét" és a "nyakát", majd jött a fekete rész, végül a piros. Jó sok időm elment vele, majdnem 4 órát töltöttem csak a burkolással, és díszítéssel.
A hibáit nem sorolom, úgyis látja mindenki (pl. az illesztéseknél), de összességében örülök, hogy készíthettem egy ilyen tortát is, de megint azt mondom: Soha többet! Bár a fiam már feladta a megrendelést, de remélem január végéig még el tudom téríteni más irányba. :)