2016. január 19., kedd

Ponty torta

Kicsit régebben készült, de szintén a realisztikus torták közé sorolható. Az ilyeneket hívom jutalomjátéknak. Imádom, ahogy összeáll az egész egybe, amikor egyik pillanatban még ott a para, hogy mi lesz belőle, aztán a színek hatására elnyeri azt az árnyalatot, amivel valóságos lesz.


Általában a realisztikus tortákhoz veszek mintadarabot, ebben az esetben kivételt kellett tennem, így a neten kerestem egy képet, átrajzoltam, majd körbevágtam sablonnak, mivel nagyon fontos, hogy méretarányos legyen. Ezután már csak le kell kerekíteni a széleket, és ott is van egy kupac valami...amiből lehetne sok minden, de végül szerencsére tényleg pontyszerűség lett. :)

Először mindig a világos színeket kell fújni, így a sárgától haladtam a zöld felé, majd kis barnát kevertem bele, hogy mélyebb árnyalat legyen. 


Nem használok étellakkot a csillogás eléréséhez, ilyen esetekben gél és víz keverékével dolgozom, a víz megadja a kellő hatást. Matt felületek esetén érdemes airbrush festékkel dolgozni, vagy a gél festéket alkoholban oldani fel.

Nagyon örültek a tortának, én pedig ilyenkor mindig azt várom, mikor talál meg ismét egy hasonló feladat.


2016. január 16., szombat

Csirkepörkölt torta az Alma együttes énekesének

Imádom a realisztikus tortákat. Mivel általában éjszakára tolódik a tortadíszítés művelete, a fáradtság miatt már nagyon tudok szenvedni egy-egy torta esetében. Kivéve ha ilyen kéréssel találkozom.

Bevallom, először csak bámultam a képernyőt, amikor elolvastam a kérést. Fogalmam nem volt, hogyan lehetne kivitelezni, megnéztem pár képet, aztán rájöttem, egyszerűen csak be kell vésni a naptáramba az időpontot, aztán majd csak lesz valami.


Egy hete szembesültem azzal, hogy fogalmam sincs, hogyan kivitelezzem a szószt, hogyan formázzam meg a csirkedarabokat. A realisztikus tortáknál, ha van lehetőség, szeretek mintadarabbal dolgozni, ezért vettem egy kisebb csomag csirkecombot, majd átfuttattam pár lehetőséget a fejemben a szószra is. A zselatinban lévő víz feloldja a fondantot, illetve ehetetlenné teszi a torta tetejét. Fehér csoki jutott eszembe, de nem tudtam tapad-e rajta a festék. Végül beugrott a legegyszerűbb megoldás: baracklekvár. Csak gyümölcs és cukor, felolvasztás után ismét keményre dermed, emiatt szépen színre fújható. A benne lévő gyümölcsdarabok pedig jók lesznek a pörkölt zöldségdarabkáinak.

Lehet most le kellene írnom az elkészítés folyamatát, de annyira Flow-állapotba kerültem, hogy egyik művelet jött a másik után. Pillanatok alatt elkészültek a csirkecombok, a helyükre kerültek, és kezdődhetett a fújás. Barna-fekete-narancs-piros, jöttek az árnyalatok. És egyszer csak ott volt, azt sem tudtam, mit-hogyan csináltam.

Az alátétet megfújtam barnával, rákerült a torta, majd a korábban elkészített fakanál. Mivel elég üresnek tűnt az alap, gyorsan megmintáztam egy darab kinyújtott fondantot (papírtörlőn keresztül nyújtófával), majd egy üres papír közepéből kivágtam egy csíkot, így kész lett az sablon, amivel a konyharuha csíkjait megfújtam. 

Másnap már csak annyi dolgom volt, hogy a mintadarabokat megfőzzem, és készítsek mellé egy kis nokedlit. :)

Egy kép Buda Gáborról a tortával:



Fantasztikus élmény volt ez a torta, és ismét megerősödött bennem az, amit az életről tortakészítésből tanultam: bármilyen lehetetlennek tűnő helyzetbe kerülünk, a lényeg, hogy lássuk a célt, és utána már csak az a fontos, hogy apró lépésekkel haladjunk előre. Ha akarjuk, elérjük. Az életben minden olyan, mint egy puzzle, egyszer csak összeáll a kép. Kérdés, hogy megijedünk-e a többdarabos, nagyobb kihívásoktól. :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...