2011. június 20., hétfő

Thomas torta csak úgy...


Na jó, nem csak úgy. A saját nyugalmam érdekében. 

Ahogy korábban is írtam, a Thomas torták óta az én kicsi fiam folyamatosan azzal nyaggat, hogy ő is szeretne ilyet. Először megbeszéltem vele, hogy ehhez szülinap is kell. Azóta várja a szülinapját, és továbbra is kitartóan nyaggat. Mivel januárig már nem akartam ezt hallgatni, kapóra jött egy újabb felkérés, aminek a végeredményét tegnap feltöltöttem. 


Ez a torta annak maradékából készült, a felső rész felét hasznosítottam. Az íz így adott volt, mákos-erdei gyümölcsös, bár ez a fiamat hidegen hagyja, kizárólag a cukormázra hajt.

Mivel nem szeretek egyforma tortákat készíteni, kicsit variáltam rajta. Remélem nagy lesz az öröm.

Hát nagy volt az öröm. A hisztikorszak miatt elég dacos volt a délutáni ébredés után, de amikor meghallotta mit kapott, felugrott a kanapéról, és fülig ért a szája. Az alagutat és a szélmalmot mi sem bánthattuk. :) A napocskánál vágtuk ki a szeleteket, mialatt ő megette a fa törzsét, a leveleket, elkezdte felszedni a síneket, megette a szélmalom kerekét. Ezután következett Thomas,  leszedte a kéményeket, a kerekeket, és megette Thomas arcát. A tortához természetesen egy ujjal sem nyúlt. :)

2011. június 19., vasárnap

Thomas és a szélmalom torta


Újabb 2 éves kisfiú, újabb Thomas torta. :) Kalandos volt az elkészítése, szombaton jöttünk haza nyaralásból, és vasárnap délelőttre ígértem. Amikor elvállaltam, még nem tudtam, hogy a hazatérés örömét egy csőtörés rontja el, ez sajnos megadta az alaphangulatot az elkészítéséhez. Utólag már tudom, hogy nem fogok ilyen bonyolult, emeletes tortát 1 napos határidővel vállalni, főleg úgy, hogy az alsó-felső szint különböző ízű.

Nyaralás előtt kicsit előre dolgoztam, begyúrtam a fondantot, megszíneztem. A Thomas figurát legyártottam, most hamar ment, mivel az előzővel ellentétben 1 tömbből faragtam. Tragantból elkészítettem a szélmalom kerekét, fondantból a vagont.

Miután hazaértünk, vízvezeték-szerelőt hívtunk, ebédet főztem, lementem tojásért, és nekiálltam a tortának. Az alsó részre csokit kértek sima piskótával, a felső részre pedig mákos piskótát erdei gyümölcs krémmel. Megsütöttem a 2 lapot (még jó, hogy légkeveréses sütőm van), mostam, pakolásztam. Amíg vártam, hogy hűljön a két tortalap, még mindig pakoltam, és próbáltam rendszabályozni a két utazásban elfáradt gyerekemet. Este 7-kor rájöttem, hogy nincs elég idő, hogy megdermedjen a zselatin. Sajnos úgy kellett burkolnom, hogy még kicsit laza volt a krém, ez látszik is a képeken.

8 órakor elkezdtem burkolni őket, majd jöhetett az aprólékos munka. A szélmalom kerekét hurkapálcával szúrtam a tortába, így forgatható lett.

Rájöttem, hogy nem vagyok az a típus, aki éjszakába nyúlóan tortát díszít, így elég rosszul érintett, hogy éjfélkor még nem voltam kész. Fél kettőkor végre jöhetett a fogmosás. :) 


Összességében elégedett vagyok a tortával, bár látszik rajta, hogy nem volt ideje dermedni. A színek most halványabbak lettek, mint a korábbi tortánál, így jobban is tetszik, már óvatosabban bánok a festékkel, mivel állásában is sötétedik. 


Nemsokára készül egy második Thomas is a fiamnak, bár nincs szülinapja, de januárig hallgatnám, hogy ő ezt akar. Időm már nem volt, hogy az övét is burkoljam, de a Thomas figura és a lekent torta már csak rám vár.

Megkaptam a visszajelzést is, az ünnepeltnek annyira tetszett, hogy sírt, amikor fel akarták vágni a tortát, úgyhogy a vendégek a torta hátuljából kaptak első körben, a Thomast, a vagonokat, és a malmot  a helyén kellett hagyni. Másnap reggel állítólag rohant a hűtőhöz, hogy megvan-e még a Thomas. :) Számomra ez a legszebb visszajelzés, remélem még sok tortát készíthetek.

2011. június 3., péntek

Újabb FC Barcelona torta

Bár még csak 18 tortán vagyok túl, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kezdődnek az ismétlések.

Egy 9 éves kisfiúnak készült a második Barca tortám. Azért nagyon kedves számomra, mert az elvitel előtt nem sokkal tudtam meg, hogy a kisfiú a fociedzése után kapja meg, és a csapattársaival együtt fogja ünnepelni a szülinapját. Így remélem nagy lesz (volt 1,5 órája) az öröm.


Az előző tortával ellentétben ezt fehérrel burkoltam le, vastagabb fondanttal, így szerintem szebb, kontrasztosabb lett a végeredmény. Külön kérés volt a kisfiú neve, életkora, így még személyesebb lett a torta.
A töltelék belül házicsokikrém volt, sima piskótával. Kívül vaj-porcukor keverékével kentem le, hogy ne üssön át a sötét szín. 

Most gyorsabban haladtam a torta díszítésével, mert tanulva az előzőekből, először kivágtam mindent, és utána már csak gyorsan fel kellett pakolni a darabokat. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...