2011. október 30., vasárnap

Hello Kitty torta

Barátnőm kislányának készült ez a torta, aki ragaszkodott hozzá, hogy ne csak egy Hello Kitty fejet kapjon, hanem egész alakosat. A Tengerész Kitty Petra kedvenc pólóján szerepel,  így nem volt kérdés, hogy ezt mintázom meg. 


Maga a faragás nem volt túl bonyolult, inkább én bonyolítottam meg azzal az elején, hogy azt képzeltem nem lehet egyben anyagtakarékosan megsütni, csak úgy, ha a fejet elfordítom. Megint örültem, hogy állítható a négyszögletes tortaformám, mert így én szabhattam meg a pontos méretet. Megtöltöttem tejszínes-gesztenyés krémmel, majd dermedés után elkezdtem faragni. Kiderült, hogy egy az egyben kifaragható, a fej kiálló részét a leesett darabokból pótoltam, és szinte maradéktalanul sikerült hozzá felhasználni az összeset, a férjem nagy bánatára. 

A fejet és a testet külön-külön lekentem vajas-porcukros krémmel, majd Unidec-kel burkoltam. A díszítés már könnyen ment, bár nem mondom, hogy olyan hamar mint hittem. Apró dolgok viszik el az időt, a sablont is kicsit nagyobbra rajzoltam menet közben, a betűk sem két perc alatt készülnek el. 

De végre elégedett vagyok a mostani munkáimmal, nem azt mondom, hogy nem lehetne jobb, de két hete végre nyugodtabb vagyok "munka" közben. Lehet ez azért is van, mert érzem, hogy lassan vége lesz, nemsokára visszamegyek dolgozni 4 év után. Nem tudom, mennyi időm lesz a tortákra 2 gyerek, munka és sok utazás mellett, sajnálom is, hogy csak januárban kezdtem az egészet, és nem 3 évvel hamarabb. De tudom, hogy sokan csinálják ugyanezt, és valahogy működik, meglátjuk mennyi éjszakát vagyok képes feláldozni ezért, és a legfontosabb, hogy viseli majd a családom.

2011. október 25., kedd

Angry Bird, avagy a piros madár tortája

Korábban már volt egy Angry Birds tortám, és imádtam a készítés minden fázisát. Hát most ezzel is így voltam, nagyon szeretem ezeket az arcokat. Mivel szorított az idő, ezért egy egyszerű verzióban egyeztünk meg, és ennek nagyon örültem. Egyrészt nem szeretek egy tortát kétszer megcsinálni, másrészt már régóta szerettem volna ezt a figurát tortaformába önteni.


Sima kerek piskótát sütöttem, házicsokikrémmel töltöttem, a tetejét direkt nem vágtam egyenesre, hogy térbelibbnek hasson. A gépről átmásolt sablon alapján körbevágtam, és a leesett pici darabokat összegyúrtam kevés darált keksszel, baracklekvárral. Ebből készült a bóbitája. Lekentem vajjal "higított" maradék házicsokikrémmel. Dermedés után Unidec-kel burkoltam (egész jól megbarátkoztunk, sőt...lehet maradok ennél a bevonónál), majd piros gél festéket feloldottam víz és alkohol keverékében, ezzel fújtam le a tortát. Így a korábban használt festék töredéke elég volt. Egy hátránya van, hogy utána vigyázni kell vele, ne cseppenjen rá víz, és ne nagyon sértsem meg a felületét, miközben ragasztom rá a díszítést.


A díszítés nagyon egyszerű, egy nehézség volt, a csőrét kellett lehetőség szerint élethűre mintázni. Hát így sikerült, sőt elégedett vagyok az eredménnyel. Kivételesen. :) De lehet csak mert imádom ezt a madarat. :)

2011. október 23., vasárnap

Dóra, a felfedező és Angelo Rulez torta

Mindkét torta nagyon kedves nekem, talán azért mert a mi szülinapi ünnepségünkre készült. :)

A Dóra torta az én pici lányomé lett, aki most ünnepelte a 2. szülinapját. Sokáig bajban voltam, nem tudtam milyen tortát készítsek neki,  mert nem volt kedvenc játéka, nem szerette a rajzfilmeket sem. A nagy kedvence Villám McQueen volt a tesó miatt, de hát azt mégsem készíthetek egy lánynak. Na jó, én készítettem volna, de a férjem azon morgott folyamatosan, hogy ne neveljük már fiúnak Aztán 1 hónapja rákattant a tévére, azon belül is Dórára, és hurcolja, ölelgeti a felfújható Dóra babáját. 


A fiam kérésére gesztenyés ízben készítettem el, a lányomnak meg úgyis csak az a lényeg, hogy torta legyen :). Érdekes, hogy amit a legtökéletesebben akarunk megcsinálni, az nem sikerül jól. Sajnos a burkolás sem a legszebb, a hajának sem sikerült igazi barnát kikeverni, így kakaóval festettem át, és még a lábfeje is csálé lett, mert a sablonon Dóra kicsit oldalról látszott, és a nagy módosítgatásokban a lába kimaradt. Ezt mondjuk senki nem vette észre, de azért engem zavar.

Nem volt túl bonyolult megfaragni, és a díszítése is kb. 2 órába telt. Megettük, finom volt. Sajnos az én pici lányom túl fáradt volt már az ünneplés alatt, mert nem aludt nap közben, így nem tudott annyira örülni, mint ahogy elképzeltem. De azóta, ha  megemlítem, hogy szülinap, mindig tortát akar enni. :)


Még egyszer Boldog Szülinapot, Dorci!

A másik torta szereplője egy Angelo Rulez nevű fiú, akiről korábban még nem hallottam. A Cartoon Network adja ezt a rajzfilmet, pár kép alapján próbáltam összehozni rá leginkább jellemző dolgokat. A figurát korábban legyártottam, hogy kiszáradjon, szintén több lépésben. 


A betöltött tortát burkolás után airbrush-al lefújtam, majd nagy nyomással közelről "pacákat" lőttem rá. Az alsó narancssárga csíkot direkt szabálytalanra vettem, bár a fényképen inkább úgy tűnik, mintha csak nem foglalkoztam volna vele eleget. :(

Nem volt túl bonyolult a díszítése, itt szintén a figura vette el a legtöbb időt. Nekem nagyon tetszenek a színei. Sajnos azon a keményítőszemcsék szokás szerint megjelennek a fényképen, pedig próbáltam mindet lesöprögetni róla. A festékhez sikerült pár helyen száradás előtt hozzáérnem, remélem ezt idővel kinövöm. :)

Ez volt a kép, ami alapján próbáltam megformázni a figurát, és eltalálni a rajzfilm hangulatát :

Ferrari és horgász torta

Múlt héten hivatalosan nem volt tortám, így végre pihenhettem egy kicsit. Na jó, egy tortát azért sütöttem a férjem szülinapjára, de azt szigorúan fondant nélkül. Finom volt, nem kellett kerülgetni az édes cukormázat, tejszínes citromkrém volt benne, és a piskótában raktam egy kis mandulalisztet is. A recept még nem tökéletes, sok lett bele a citromlé - mondjuk nekem és még pár citromrajongónak ízlett -, de ha sikerül kikísérletezni az optimális mennyiséget, biztos bekerül a gyakran készítendő krémek közé.

Ez a hétvége aztán 4 tortát hozott, és most először nagyjából elégedett is vagyok velük, pedig nem sok időm volt a gyerekek betegsége miatt. Mivel a pillecukrom elfogyott, és a boltban sem kaptam, gyors fejszámolás után rendeltem pár csomag Unidec-et az M-Gel-től. Kiderült, hogy árban ugyanúgy jövök ki, mintha bekeverném magamnak a masszát, és még az időmet sem rabolja. Mit mondjak róla...hát nem lettünk nagy barátok, de igazából ellenségek sem. Érdekes az állaga, a gyurmához hasonlítanám, kicsit viasszerű. Nem rugalmas, mint a fondant, teljesen más vele dolgozni. Inkább kenődik, emiatt szép simára lehet vele burkolni az egyenletlen felületet is. 

Az első tesztalany ez a Ferrari torta volt. Jó sok időt töltöttem vele, pedig első ránézésre nem tűnt bonyolultnak. Tény, hogy a saját dolgomat nehezítettem azzal, hogy emeletes verziót készítettem, de nekem jobban tetszett ez a típus. Az eredeti itt található: Ferrari torta. Az alsó rész csokis, az emelet oroszkrém ízű volt. 


A alapot és a tetejére az emblémát 1 nappal korábban legyártottam, hogy ne késő éjszakáig kelljen fent lennem a díszítéskor. Így este már "csak" a bevonás volt hátra, majd összeraktam a bevont emeleteket (megfelelő merevítéssel), kivagdostam a számokat. A feliratot is Ferrari betűtípussal akartam elkészíteni, de sajnos nem volt már rá 2 órám, így maradt a betűkiszúró. Jó nehéz lett, szerintem megint túllőttem a kért méretet. 

A színét szerencsére sikerült eltalálnom. 4 féle színt gyúrtam bele napokon keresztül, várva hogy sötétedjen, és elérje ezt a pirosságot. Először porfesték került bele, eper- és málnapiros. 1 nap múlva még mindig mályvaszerű volt, így ment bele egy kis Wilton piros és Wilton karácsony piros. Jó volt ebből a szempontból az Unidec, mivel a struktúráját sem változtatta meg, a fondant már rég töredezett volna ennyi festéktől.

Az oldalán látszik, hogy szenvedtem még az Unidec-kel, itt ott repedezett, de összességében elégedett vagyok vele. 

A horgász torta egy nagyon kedves ismerősöm apukájának készült. A figurát szintén hamarabb legyártottam. Mostanában több időt hagyok a figuráknak, az alapot hagyom egy napig száradni (fondantba gyúrok jó sok keményítőt, így hamar megy), és utána már bátran tudom öltöztetni, díszíteni őket.


Ennél a tortánál avattam fel először az airbrush-t, és ahogy mindenki, én is imádom. :) Nagyon jó vele dolgozni, abba sem akartam hagyni a fújást, ide is még egy pici, meg oda is, néhány buborékszerű képződmény is... Látszik, hogy még sokat kell tanulnom vele kapcsolatban, de nagyon-nagyon jó, és biztos sokat fogom használni. 1 nap alatt szívja be a burkolat a festéket, és akkor már nem ragad tőle. 

A díszítést nem akartam túlcsicsázni, időm sem volt nagyon. De nekem így is tetszik, a színe is jó, pedig sima Szilas-sal fújtam. Ezen a hétvégén tényleg jó volt tortázni. :)

2011. október 9., vasárnap

Manchester United torta

Sajátos kategóriába tartoznak szerintem a focicsapatok címerei. Nem túl kreatív munka egy ilyen torta díszítése, viszont nagy precizitást és figyelmet érdemelnek. Nem is rajongok értük túlságosan, viszont kihívásnak tökéletes. 


Ez a csupacsoki-torta a családba készült. Külön kérés volt a fekete alap, és erről a megrendelőt a belegyúrt festék mennyiségének ecsetelésével sem tudtam elriasztani. Két dolog miatt nem szeretem a feketét, egyrészt egy normál tortához kb. fél tubus Wiltont szoktam begyúrni, másrészt a fondantot is kikezdi. Amúgy sem vagyok mostanában túl szerencsés a fondant állagával, és a burkolással. Amikor legelőször megláttam a címert, hirtelen az villant be: OSTYA! Minden nap ez motoszkált a fejemben, mert eléggé elrettentett a rengeteg betű, ami ki kéne vágnom, valamint a torta nem is volt túl nagy, és így elég nehéz a szikével dolgozni.

A torta megsütése már rutinnak számított, emlékszem régen mekkora kihívás volt egy torta, a mostaniaknál viszont a nagy meló a díszítésnél kezdődik. 2 nappal korábban elkészítettem a fekete fondantot, hogy legyen ideje a fekete színnek kibontakoznia. A héten megjött az airbrush készletem is, már alig várom hogy kipróbálhassam, ennél a tortánál akartam beizzítani, de sajnos folyékony fekete festékből most mindenhol hiány van, és az Ázsia bolt is természetesen a héten volt zárva a költözés miatt. Meglepő módon a fondant állaga a festék ellenére jó lett, nem töredezett, és a burkolással is pikk-pakk megvoltam. Tudomásom szerint csak annyit változtattam az előzőekhez képest, hogy másik márkájú kókuszzsírt használtam, ez elég lett volna? Teljesen simára sikerült a burkolat, még azon is elgondolkoztam, rakjak-e az aljára piros "szalagot", mert ott sem gyűrődött meg.

Díszítéskor beigazolódtak a félelmeim, kb. 3,5 órán keresztül tartott a vagdosás, igazítás, ragasztás. Soha többet Manchester United torta! :)

2011. október 3., hétfő

Bogyó és Babóca torta

Na hát erről a tortáról sok mindent tudnék írni, főleg a bakikról,  de inkább rövidre fogom. :)

Szóval ezt a Bogyó és Babóca tortát az egyik barátnőm a két éves kislányának kérte. Abban egyeztünk meg, hogy lehetőség szerint legyen 3D-s. Az ízek egyeztetésekor még bele sem gondoltam, hogy lehet nem túl jó ötlet, hogy az egyik része túrós-tejszínes lesz, de erről kicsit később.


Szóval szerdán kiderült, hogy jobb lenne szombatra a torta, én pedig beleegyeztem, így a vasárnapom végre tortamentes lehetett.. Mindig rájövök, hogy én nem vagyok képes arra, hogy egy éjszaka 2 tortát feldíszítsek normálisan, ép ésszel. Írtam egy listát, mikor milyen műveletet csináljak (délben és este a gyerkőcök alvásidejében tudok csak tortázni), és nekiláttam. Sima tepsiben sütöttem meg a Kiskukta féle piskótát 6 tojásból, majd nagyjából elfeleztem, és megtöltöttem csokis illetve túrós-citromos krémmel. Dermedés után kivágtam a figurákat, majd talpra állítottam őket.

Bogyót egész jól lehetett faragni, ő szerencsés volt a maga csokikrémével. Babóca nem volt ilyen mázlista, először is kicsit ferde lett, de ezt a faragással orvosolni lehetett. Aztán azt képzeltem, hogy a fejét majd megállítom egy jó vastag szívószállal...hát nem, a túrókrém nem túl masszív dolog ugye...inkább én vágtam le azzal a felkiáltással, hogy amúgy sem fér be a hűtőbe egészben, és különben is burkolás után a fondant majd masszívabbá teszi.


Éjjel 11-kor el is kezdtem a bevonást, a könnyebbik utat választva először a cseresznyét, majd Bogyót vontam be. Szembesültem közben azzal, hogy a hűtőm nem elég széles kettőjüknek, így immáron felhúzott lábbal ették a cseresznyét. Babóca sajnos így kicsit tömzsi lett, de nem volt ideje, hogy ezt megreklamálja...jött a fej bevonása, majd ráraktam a nyakára, megemeltem...és pufff...a fej átfordult, és tompa puffanással az asztalon landolt...túrókrémes volt, így nem túl kerek formában. Inkább olyan ufo formában. Az egyik oldala esés közben hozzáért a festett hátához, így rózsaszín lett. Éjjel 2 óra volt, úgyhogy kétségbeesés helyett röhögtem. Maradék torta már nem volt, fehér fondant vagy félmaréknyi. Unokatesóm javaslatára (aki 1 órával korábban érkezett meg Olaszországból, így nálunk aludt) az ufót visszaformáztam nagyjából gömb alakúra, majd a maradék fondanttal ismét bevontam a fejet. Hát ilyen lett...kicsit tömzsi, de azért kizárásos alapon mégis csak Babóca. :)

Remélem, most lesz egy kis pihenés torta fronton, és kicsit nyugodtabb körülmények között tudok tortázni, mert sajnos ha visszanézem előző heti termést, rájövök, hogy régebben valahogy szebben ment a bevonás. Lehet, mert más a pillecukor, vagy más zsiradékot használok, vagy csak én vagyok más, de jó lenne végre nyugodt fejjel tortázni ismét egy kicsit..amíg lehet, és nem kezdődik a dolgozó anyuka korszak...

Mickey egér és Bibi Blocksberg, avagy a négyévesek hétvégéje

Ezen a hétvégén összesen 3 tortám volt, és valamennyi ugyanarra a napra - na majd erről írok bővebben a következő bejegyzésemben. Ez a két torta az egyszerűbbek közé tartozott.

Mickey egér a sógornőm kislányának, Rékának készült. Mivel nem szeretek (és nem is nagyon szoktam) egy tortát kétszer elkészíteni, illetve kezdek rákapni a festésre, ezért a torta bevonása után ecsetet ragadtam, és nekiláttam. Imádok festeni, rájöttem. Nem azt jelenti, hogy tudok is, de imádom, megnyugtat. A sablont kicsit összevágtam, Mickey egeret a gugliról, a 4-es számot a Wordből szedtem, majd összevágtam őket, végül Mickey még egy kis ünnepi fejfedőt is kapott, na meg néhány szerpentint. 


Bibi Blocksbergről - bevallom - korábban még nem hallottam, és nem is nagyon tudtam nagyon extrát kitalálni hozzá. Mivel túl sok lett volna a festésből, ezért a nálam már megszokott összevagdosós technikával csináltam, majd a végén került még rá egy kis arany színű lüszter festék is. Nem nagyon akartam túlbonyolítani, főleg hogy időm sem volt rá, így oldalt is egy egyszerű díszítést kapott. Mesi - ő kapta korábban a cirkusz tortát is - állítólag teljesen odavolt érte (na ez nem az én érdemem, hiszen a kedvenc mesehőse volt rajta). 


Nagyon örülök, hogy elkészíthettem, kaptam fotókat is az ünnepségről és Mesi boldog arcáról, ilyenkor én is már máshogy látom a tortát. Talán azért sem voltam vele elégedett, mert korábban egy 3D-s cirkusz tortát is készítettem ennek a kislánynak, és ez a torta ahhoz képest túl "kétdimenziós" volt.

Díjat kaptam...jó régen...

Ezt a díjat már elég régen megkaptam (vagy 2 hete). Valahogy mostanában állandó időzavarban vagyok, sok dolgom volt az elmúlt 2 hétben, az alvásidőm kb. a felére csökkent, és mire ideértem volna, inkább az ágy felé vettem az irányt. Most, hogy továbbadnám, látom már mindenki megkapta, szóval továbbadni csak egy embernek szeretném. 

Szóval akiktől kaptam: TejszínhabMariszGabi, még egyszer nagyon köszönöm, hogy gondoltatok rám!!!


Akinek pedig továbbadom, ő Lizi, aki nemrég kezdte a tortázást, és már most nagyon szépeket alkot. Volt szerencsém vele találkozni, és egy nagyon kedves hölgyet ismertem meg benne. Csak így tovább, remélem még sok torta kerül ki a kezeid közül!!!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...