Bár a címkék alapján egyenlő arányúnak látom a felnőtt- és gyerektortáimat, az utóbbi időben mégis sokszor jön az érzés, mintha már az összes mesehőst elkészítettem volna. Pedig még mi vár rám! A következő 4 tortám biztos gyerektorta lesz. Egy igazi gyerektorta-gyár lettem. :)
Ez a Wilson torta viszont az egyik legszemélyesebb számomra, hiszen a fiamnak készítettem. Néhány hónapja teljesen elkapta a fiamat (és emiatt természetesen a lányomat is) a Chuggington őrület. Sok fontos információhoz jutottam ez által, például már tudom, hogy évekig milyen tévedésben éltem azáltal, hogy a piros mozdony nevének hittem Chuggingtont, pedig az csak egy kisváros, ahol Wilson, Bruno, és Koko gyakorolják nap mint nap mindazt, amit egy kis mozdonynak tudnia kell.
A torta elkészítése könnyűnek tűnt tervben, és utólag is azt mondom, nem lett volna túl bonyolult, biztosra is mentem. Szabadságot kértem péntekre, hogy készülhessek a szombati bulira, na meg ne éjszaka kelljen díszítenem. És lőn...
...reggel hőemelkedés. Aztán délben már 38 fokos láz. Közben készült Wilson, délután 4-kor már le is burkoltam, hogy este már csak a díszeket rakjam fel. Majd anyósom vigyázott a gyerekekre, amíg a férjem elvitt orvoshoz, és mire hazaértünk 38.9. Lázcsillapító be, alvás. Este 9-kor 37 fokra kihűlve, újult erővel díszítettem. Éjjel f2-kor minden a helyére került.
Nem nagyon emlékszem, mit történt a szülinapi bulin, mert néha úgy éreztem, mintha nem is lennék ott, csak tettem a dolgom. De az az örömet, amit ez a torta okozott neki, nem fogom elfelejteni soha...és ha mégis elfelejteném évek múltán, majd visszanézem róla a videót. :)