Thomas, a gőzmozdony torta

Barátnőm kisfiának készült az első és utolsó egész alakos Thomas tortám. Ez után a torta után éreztem eddig a legerősebben, ami már sokszor bevillant: képtelen lennék egy cukrászdában dolgozni. Imádom ezt a hobbit, hajt a kihívás, de miután elkészül a torta, már csak az elégedettséget érzem, vagy hogy ezen is túljutottam. De azt sosem, hogy újra csinálnám.

Ehhez a tortához is pontos méricskéléssel, és monitorról átrajzolt sablonnal kezdtem neki. Szeretem, ha a jármű tortáim méretarányosak, a díszítés amúgy sem igényel túl sok kreativitást, számomra ezeknél a tortáknál a matematikai pontosság győz. :) A kívánt szeletszámból számított térfogat alapján kiszámolom a pontos paramétereket, ez alapján megsütöm a piskótát, betöltöm legalább fél nappal korábban, hogy legyen ideje dermedni, majd jöhet a sablon. Ezt a tortát túrós-citromos krémmel töltöttem, lágyabb mint a vajas krémek, de a túró ad neki egy tartást, amitől bátran faragható. Thomas feje helyére beszúrtam egy megfelelő átmérőjű kör alakú szaggatót, azt körbevágtam, és így pillanatok alatt sikerült megadni a piskótának a kívánt formát.

A burkolás már kemény menet volt, nem tudom mi a tökéletes megoldás, én először az oldalát burkoltam be, külön burkoltam a "feje tetejét" és a "nyakát", majd jött a fekete rész, végül a piros. Jó sok időm elment vele, majdnem 4 órát töltöttem csak a burkolással, és díszítéssel. 

A hibáit nem sorolom, úgyis látja mindenki (pl. az illesztéseknél), de összességében örülök, hogy készíthettem egy ilyen tortát is, de megint azt mondom: Soha többet! Bár a fiam már feladta a megrendelést, de remélem január végéig még el tudom téríteni más irányba. :)

Thomas torta csak úgy...

Na jó, nem csak úgy. A saját nyugalmam érdekében. 

Ahogy korábban is írtam, a Thomas torták óta az én kicsi fiam folyamatosan azzal nyaggat, hogy ő is szeretne ilyet. Először megbeszéltem vele, hogy ehhez szülinap is kell. Azóta várja a szülinapját, és továbbra is kitartóan nyaggat. Mivel januárig már nem akartam ezt hallgatni, kapóra jött egy újabb felkérés, aminek a végeredményét tegnap feltöltöttem. 

Ez a torta annak maradékából készült, a felső rész felét hasznosítottam. Az íz így adott volt, mákos-erdei gyümölcsös, bár ez a fiamat hidegen hagyja, kizárólag a cukormázra hajt.

Mivel nem szeretek egyforma tortákat készíteni, kicsit variáltam rajta. Remélem nagy lesz az öröm.

Hát nagy volt az öröm. A hisztikorszak miatt elég dacos volt a délutáni ébredés után, de amikor meghallotta mit kapott, felugrott a kanapéról, és fülig ért a szája. Az alagutat és a szélmalmot mi sem bánthattuk. :) A napocskánál vágtuk ki a szeleteket, mialatt ő megette a fa törzsét, a leveleket, elkezdte felszedni a síneket, megette a szélmalom kerekét. Ezután következett Thomas,  leszedte a kéményeket, a kerekeket, és megette Thomas arcát. A tortához természetesen egy ujjal sem nyúlt. :)

Thomas és a szélmalom torta

Újabb 2 éves kisfiú, újabb Thomas torta. :) Kalandos volt az elkészítése, szombaton jöttünk haza nyaralásból, és vasárnap délelőttre ígértem. Amikor elvállaltam, még nem tudtam, hogy a hazatérés örömét egy csőtörés rontja el, ez sajnos megadta az alaphangulatot az elkészítéséhez. Utólag már tudom, hogy nem fogok ilyen bonyolult, emeletes tortát 1 napos határidővel vállalni, főleg úgy, hogy az alsó-felső szint különböző ízű.

Nyaralás előtt kicsit előre dolgoztam, begyúrtam a fondantot, megszíneztem. A Thomas figurát legyártottam, most hamar ment, mivel az előzővel ellentétben 1 tömbből faragtam. Tragantból elkészítettem a szélmalom kerekét, fondantból a vagont.

Miután hazaértünk, vízvezeték-szerelőt hívtunk, ebédet főztem, lementem tojásért, és nekiálltam a tortának. Az alsó részre csokit kértek sima piskótával, a felső részre pedig mákos piskótát erdei gyümölcs krémmel. Megsütöttem a 2 lapot (még jó, hogy légkeveréses sütőm van), mostam, pakolásztam. Amíg vártam, hogy hűljön a két tortalap, még mindig pakoltam, és próbáltam rendszabályozni a két utazásban elfáradt gyerekemet. Este 7-kor rájöttem, hogy nincs elég idő, hogy megdermedjen a zselatin. Sajnos úgy kellett burkolnom, hogy még kicsit laza volt a krém, ez látszik is a képeken.

8 órakor elkezdtem burkolni őket, majd jöhetett az aprólékos munka. A szélmalom kerekét hurkapálcával szúrtam a tortába, így forgatható lett.

Rájöttem, hogy nem vagyok az a típus, aki éjszakába nyúlóan tortát díszít, így elég rosszul érintett, hogy éjfélkor még nem voltam kész. Fél kettőkor végre jöhetett a fogmosás. :) 

Összességében elégedett vagyok a tortával, bár látszik rajta, hogy nem volt ideje dermedni. A színek most halványabbak lettek, mint a korábbi tortánál, így jobban is tetszik, már óvatosabban bánok a festékkel, mivel állásában is sötétedik. 

Nemsokára készül egy második Thomas is a fiamnak, bár nincs szülinapja, de januárig hallgatnám, hogy ő ezt akar. Időm már nem volt, hogy az övét is burkoljam, de a Thomas figura és a lekent torta már csak rám vár.

Megkaptam a visszajelzést is, az ünnepeltnek annyira tetszett, hogy sírt, amikor fel akarták vágni a tortát, úgyhogy a vendégek a torta hátuljából kaptak első körben, a Thomast, a vagonokat, és a malmot  a helyén kellett hagyni. Másnap reggel állítólag rohant a hűtőhöz, hogy megvan-e még a Thomas. :) Számomra ez a legszebb visszajelzés, remélem még sok tortát készíthetek.

Thomas, a gőzmozdony torta "classic"

Ez volt az első felkérésem egy kisfiú születésnapjára, mi más lehetett volna a torta témája. :) Vaciláltam, melyik fajtát csináljam, a faragott Thomast, vagy a részletgazdagabb emeleteset. Végül utóbbi mellett döntöttünk, málnakrémes verzióban.

Nem tudom, másnak mennyi idő egy ilyen torta, én a végén már nagyon szenvedtem. 1 héttel korábban megcsináltam Thomast, illetve a vagonok alkatrészeit. Aztán jött a tortasütés, töltés, burkolás, díszítés, azt hittem sosem lesz vége. A vagonokat összeragasztottam, a belsejüket kiöntöttem fehér csokival, hogy megtartsa az oldalát, illetve beleraktam a cukrokat. Közben Thomasnak kitört a kereke, javítottam, az oldalára aprólékosan felraktam a mintát. Aztán kész lett, beraktam a hűtőbe, és amikor csak belenéztem, hiányérzetem volt. Végül raktam még a fákra gyümölcsöket.

Kaptam visszajelzést is, a torta mindenkinek ízlett, az égbolt különösen, mivel az mákos piskótából készült. Már a Dórás tortánál is írtam, hogy nagyon jól harmonizál együtt a mák-piros gyümölcs kombináció, szóval ezután a gyümölcsös krémet biztos ezzel fogom ajánlani.

Az kis ünnepelt pedig teljesen odavolt a tortáért, különösen Thomasért, akit egy az egyben befalt. Nagy öröm ez nekem, és a legszebb bók.

Már csak a 3 éves fiamat sajnálom, aki tiszta lelki beteg lett, amikor meglátta a tortát, és könyörgött, hogy "csak egy falatot". Azt hiszem nemsokára készülni fog egy újabb Thomas...:)