Torta tavaszi virágokkal

Most láttam csak, hogy lekéstem a nulladik bejegyzésem első évfordulóját. Így a következő bejegyzésem mindenképp egy kis számvetés kell hogy legyen, amiatt is, mert ezt a blogot először inkább magamnak indítottam, hogy lássam mit gondolok, hova fejlődöm.

Adós vagyok azonban előtte egy tortával, jobban mondva kettővel, amelyek közül most inkább egy tavaszi virágosat választok, az jobban illik most a hangulatomhoz. Maga a torta nem saját ötlet, már régóta meg akartam valósítani, és most jó partnert is találtam hozzá. Amikor valamilyen virágos, romantikus tortát kérnek tőlem, mindig egy bolgár hölgy képalbumát küldöm át, az ominózus torta ITT található. Hát igen, az enyém nem lett ilyen szép, a virágok mennyiségét sem bírtam, a kivitelezéssel pedig szerintem nem lehet versenyre kelni.

Az én tortám egy nagyon kedves ismerősömnek készült, akinek már a sokadik tortát készítettem, és ezzel a tortával együtt a kisfia újabb szülinapi tortáját is megrendelte tőlem júniusra. Ez az édesanyjának készült, oroszkrém ízesítéssel.

A torta bevonata pillecukor fondantból készült, amit egyébként nagyon szeretek, de egy ideje a porcukrok minősége valami borzasztó, így hiába szitáltam át többször is, a fondant nem lett olyan sima, mint egyébként kellene lennie. A virágokat előző nap a maradék színezett Unidecből szaggattam ki, majd a félgömb polikarbonát  bonbonformámban dermesztettem őket formára. Nem hittem volna, hogy így fogom felavatni, szerencsére azóta már sikerült rendeltetésszerűen is használni. :)

Nagyon kikapcsolt ez a torta, nem sok felkérésem van ezen a vonalon, így jólesett virágokat szaggatni, pakolgatni, főleg hogy tudtam, hogy egy ideig megint más témák körül fogok mozogni.

Zümi torta

Nem tudom hányan ismerik ezt a kis figurát, szerintem akinek van az otthonában Disney csatorna, és legalább egy gyerek, már biztos találkozott vele. 

A Zümi kalandjai egy egész új rajzfilmsorozat...most kicsit ledöbbentem, rámentem Wikipédián, és látom hogy csak 13 rész készült belőle. Remélem nem itt van vége, mert a gyerekeim nagy rajongói, én ennek pedig csak örülök, addig sem néznek harcolós, öldöklős rajzfilmeket.

És akkor most pár szót a tortáról is. Mivel személyes kötődés alapján vállalok tortákat, ezt nem utasíthattam vissza, annak ellenére, hogy hét közben kellett elkészítenem. Alapja egy 12 szeletes kör alakú, házi csokikrémmel töltött torta volt, amit először oldalról csepp alakra faragtam, majd a leeső részeket a tetejére raktam, így nagyjából elnyerte a "Zümis" alakját. 

Lekerekítettem az éles széleket, majd átkentem vajas porcukros krémmel. A tortát csíkról-csíkra burkoltam, majd elkészítettem a kiegészítőket. A szemeket a hűtőszekrény folpackkal bélelt tojástartójában formáztam,egyszerűen belenyomogattam az Unidecet, végül kb. 10 perc hűtés után kifordítottam őket. A csápokhoz hosszú csíkot sodortam, majd csavaró mozdulatokkal végigtoltam benne egy cukorvirág drótot, és kis pihentetés után meghajlítottam őket. Mivel nem volt időm a szárnyakat tragantból legyártani, ezért a merevítéshez keményebb tortaalátétet vágtam formára.

Sajnos az éjszakai fényképezés miatt minden keményítőszemcse látszik a tortán, ami az életben egyáltalán nem volt látható. Ez szerencsére nem érdekelte a kis ünnepeltet, annyira örült a tortának, hogy megölelte, és megpuszilta.  :) Ennél szebb visszajelzés nem is kell nekem. 

A Facebook-ot látva pedig elmondhatom, hogy ez eddig a legsikeresebb tortám, mondjuk a lájkolók között erősen felülreprezentáltak a gyerekesek. :)

Angry Birds torta ismét - a Malackirály

Amikor novemberben visszamentem dolgozni, tettem egy fogadalmat: egy héten egy torta. Ehhez tartottam is magam egy kivétellel, amikor a családnak készítettem kettőt, de a múlt héten nem bírtam ellenállni.

Szerintem az én blogomon található a legtöbb Angry Birds torta, imádom ezeket a figurákat, és most egy új felkérés jött: a Malackirály. Először síkban gondolkoztunk, majd találtam egy nagyon szépen kidolgozott tortát ITT. Nem hagyott nyugodni, hogy lehet ilyen szépen egyben leburkolni egy gömböt, így hát gondoltam megbonyolítom a magam dolgát, és hasonlót próbálok készíteni.

Az alsó rész egy 16 szeletes házi csokikrémmel töltött torta volt, amit dupla hosszúságban sütöttem, majd kettévágtam, és egymásra helyeztem. A malackához Sport szelet tésztát használtam, két Ikeás, félgömb formájú, folpackkal kibélelt üvegtálat töltöttem meg, hagytam dermedni, majd olvasztott csokival ragasztottam össze. Miután ez is megdermedt, kifordítottam a formából a gömböt, átsimítottam enyhén vizes kézzel, majd vettem egy nagy levegőt, és ráhelyeztem a kinyújtott Unidecet. Az egyik oldaláról kezdtem lesimogatni, hogy legalább az eleje szép legyen, majd hátul, ahol felgyűlt a sok anyag, kivágtam egy rész Unidecet, és egymáshoz tapasztottam a két végét. Meglepődtem, hogy ennyire egyszerű volt, és a fele tökéletesen simult.

Felhelyeztem a malacka orrát, szemét, füleit, amikor...nem én lennék, ha nem követtem volna el egy bakit...feltűnt, mintha kicsit heges lenne a jobb orcája...és hát sikeresen az elejének szánt rész került oldalra, így az oldalán jól látszódtak a hátsó rész repedései. Hát ez sem lett a tökéletes tortám. :)

A TNT doboznál az alsó részt próbáltam lehetőleg szögletesre faragni. Az oldalakra külön szabtam ki a négyzeteket, becsíkoztam, kakaóporral átfestettem. Miután felhelyeztem, a széleket vágtam le, kicsit beraktam a hűtőbe, hogy ne deformálódjon a felhelyezés során, majd próbáltam egyenletesen lesimítani.

A két részt vastag szívószállal rögzítettem egymáshoz. Sajnos a keményítőnyomokat megint nem sikerült eltüntetni, pedig átdörzsöltem konyharuhával is, úgy látszik a barnáról egyszerűen levakarhatatlan. Szabad szemmel szinte észrevehetetlen, de a fényképező minden kis szemcsét kihoz.

Ennek ellenére nagyon tetszett a végeredmény. Bár lehet, hogy csak a figura miatt vagyok ennyire elfogult. :) 

HÉV torta

Érdekes felkérést kaptam, pedig nem kéne, hogy az legyen. Nem találtam prototípus tortát erre a témára, villamos tortát is csak néhányat. Pedig a fiam még két éves sem volt, amikor teljesen megbabonázta a villamos, a hév, az áramszedő. Még nem tudta kimondani, de már mutogatta, hogy á..., á..., és percekig álltunk a megállóban, hogy megszemlélje újra és újra. Szerintem nincs olyan (nagyvárosi) kisfiú, aki ne vágyna egy ilyen tortára, ezért is lepődtem meg, hogy nem találtam belőle egyet sem a neten. 

A torta - remélem boldog - tulajdonosa egy hatéves kisfiú lett, aki hév vezető szeretne lenni. Egy kikötés volt a tortával kapcsolatban: mindenképp legyen áramszedője.

Bevallom, elég sokat "csaltam" a tortával. Mivel csak a mozdony részét készítettem el, és azon nincs áramszedő, át kellett erre menteni. Aztán kicsit rövidebbre szabtam, így viszont nem fért el rajta - szerencsére -3 ajtó, és 8 ablak...mindez mindkét oldalon.

Faragni nem nagyon kellett, inkább csak az oldalát igazgattam meg, hogy egyenes legyen. A burkoláson sokat gondolkoztam, mert ilyen magas, szűk formát lehetetlen szépen leburkolni, ezért alulról felfelé haladva tettem fel a csíkokat. Az ablakoknak és ajtóknak papírból sablont készítetten, majd ezek segítségével kiszabtam az őket az Unidecből, majd jobb híján - nem találtam a fekete porfestéket - ezüst lüszterrel kentem át. Ezután besüllyesztettem az ablakokat, ajtókat, megcsináltam nekik a szegélyt. Kerék, járdaszegély, ütköző, lámpák, BKV jel...

Ezután annyira elbogarásztam az áramszedővel (virágdrótból hajtogattam), hogy miután felkerültek a HÉV-re, befejezettnek nyilvánítottam a művemet. Este még eszembe jutott, hogy nem raktam rá ablaktörlőt, de úgy gondoltam, ez reggel még belefér.

Reggel aztán hatalmas volt az öröm, legalábbis az én fiam részéről. Annyira boldog volt, hogy folyamatosan azt hajtogatta, ő is ilyet akar a szülinapjára (szegény, csak januárban lesz neki), és közben megállás nélkül ugrált az örömtől. Én is örültem, mert legalább lemeózta, ennyiből jó dolgom van, hogy van, akin előre tesztelhetem a reakciót, vagy hogy egyáltalán felismerik-e a művemet...

Miután elvitték a tortát, beugrott, hogy véglegesen lehagytam az ablaktörlőt, majd miután felraktam a képet Facebookra, újabb hiányosságot fedeztem fel...kitaláljátok mi az? :)

Könyv torta talársapkával

Talán nem meglepő, egy friss diplomás fiatalember kapta ezt a tortát. Először egy talársapkán gondolkoztunk kolléganőmmel, de ahogy körülnéztem a szokásos helyeken, megtetszett ez a fazon. Na meg persze ez bonyolultabb is, mint az eredeti verzió, miért is ne. :)

Először egy könyvet akartam, majd miután lesütöttem a piskótát, rájöttem, hogy kettővel sokkal jobban néz ki. Jött az agyalás, számolgatás, hogy szabjam szét a tortát úgy, hogy normális méretű könyvek jöjjenek ki, és lehetőség szerinte még maradék se legyen. A nagy számolgatásban aztán rosszul fűrészeltem, így kevésbé lettek vaskosak a könyvek, viszont a méretük szerintem tökéletes lett. Remélem még sokszor fogok ebbe az irányba tévedni. 

A betöltött téglalapokat nem nagyon kellett faragni, a burkolással voltam bajban, mert nem találtam róla videót. Így a legkézenfekvőbb megoldást választottam, mintha tényleg könyvet kötnék. Először az oldalára raktam fel egy csíkban a fehér burkolatot. 

Arra már korábban rájöttem, mennyire fontos a kinyújtott fondant lemérése, mert újraburkolni (főleg egy csokikrémnél) nem lehet. Ennél a tortánál tényleg teljesen pontosan kiszabtam a borítót, majd az egyik felét vékonyan bekentem margarinnal, hogy tapadjon - nem tapadt, a következő tortánál biztos hagynék jó sok csokikrémet -, ráhelyeztem a tortát, majd ráhajtottam a másik felét. Vonalzó mentén sniccerrel levágtam a felesleges darabokat. A barna könyvet színét egy kis keményítő-kakaópor keverékkel simítottam át, hogy kopottabb hatású legyen. A két könyvet saslikpálcával rögzítettem egymáshoz, hogy ne csúszkáljanak. 

A talár sapkához fél adat Sport szelet tésztát gyúrtam össze, majd a hűtőbe raktam dermedni. Miután kihűlt, kör alakot vágtam ki belőle, bekentem vajjal, és köré tekertem egy fekete fondant csíkot. Korábban már kivágtam a tetejére a négyzetet, bár nem elég korán, így nem volt ideje kiszáradni. Ezért kartonlapot raktam alá, amit vajjal rögzítettem. 

A bojtot fokhagymanyomó segítségével készítettem, majd arany lüszterfestékkel kentem át. A betűnél sajnos nem jött be a számításom, kiszúrás után először lekentem lüszterrel, utána ragasztottam, de ezután biztos csak ragasztás után fogom átkenni, mert a lüszter leoldódott, miközben nyomtam fel a betűket, és összemaszatolta a "könyvet". 

A torta azóta már elfogyott, állítólag finom volt, bár mindig vannak elégedetlenkedő emberek. ;) Peti, várom a kritikát. :)

Alice Csodaországban torta

"Ez most a kedvencem, az Őrült Kalapos kalapja. 

Nagyon megörültem neki, szerintem az eddigi legjobb felkérésem, és nagyon remélem, hogy még sok ilyen lesz :) Na nem mostanában, mert 4 gyerektorta vár rám a családban 1 hónapon keresztül, de ez a torta most sok erőt adott. Kár hogy csak ritkán lehet ilyet készíteni. Érdekes, hogy a környezetemben inkább a gyerekeknek kérnek tortát, a felnőtteket mintha elhanyagolnák

Gondolkoztam azon is, hogy nevezem a Webcukrász versenyre, de aztán - természetesen utólag - elolvastam a szabályzatot, és:

- nem készült fénykép 3 különböző szögből, vagy inkább nem elég nagy az eltérés a szögek között :)

-helyettem a pici lányom van lefényképezve, mert magamat elfelejtettem fényképeztetni, ő viszont már minden tortával fényképezkedik :)

-annyira nem tökéletes a kivitelezés, az airbrushom is eldugult, köpni azért nem köpte rá a festéket, de egy idő után már semmit nem csinált, így abba kellett hagynom a fújást, pedig még lett volna mit 

-az órán fordítva van a 6-os, és

-lehet a spagettiszár sem számít ehetőnek

.A tortához szögletes piskótát sütöttem, amit túrós citromos krémmel töltöttem meg, majd dermedés után két kört vágtam ki belőle, és egymásra helyeztem őket. Kalap formára faragtam, bevontam vajkrémmel, majd struktúra lappal mintázott Unidec-kel. Lefújtam zöld és fekete festék keverékével, majd lüszter festékkel csíkokat húztam rá. Az összes kiegészítő Unidecből készült, formázás után hagytam hogy dermedjen, és csak utána dolgoztam velük tovább, festettem meg őket lüszter festékkel."

Hát eddig írtam meg a bejegyzést vagy két hónapja, majd elraktam piszkozatba. :) Aztán miután a facebookon az ismerőseim rengeteg pozitív visszajelzést adtak vele kapcsolatban, mégis úgy döntöttem megpróbálkozom a nevezéssel, és elküldtem Némónak a képet, valamint egy karácsonyi közös képet, így indirekt módon beazonosítható voltam a tortával. :) A spagettit Némó ehetőnek minősítette, ezért indulhattam a versenyen, és végül diplomát kaptam a tortáért.

Remélem jövőre már felkészültebben , külön versenytortával tudok indulni, és javítani a helyezésen. Ezúton is köszönet Némónak és Lenkének, hogy ismét lehetőséget adtak, hogy megmérettessük magunkat.

Most azt hiszem végre ideje, hogy megbirkózzak az airbrush tisztítással, remélem megtalálom a papírját, hogy kell összerakni. :)

Pónis torta

Betegeskedünk, így csak most van időm felrakni ezt a tortát. Az e heti tortámat sajnos le is kellett mondanom, vagyis inkább lemondtam még időben, mielőtt az utolsó pillanatban jön közbe valami. Pedig nagyon akartam, már a műszaki terv is kész volt, hát majd talán máskor...másnak...

Ez a pónis torta a süni torta utáni hétre készült, ugyanannak a kis hölgynek, ezúttal arra a bulira, ahol az ovistársakkal ünnepelte a 6. szülinapját. Szerencsére most nem merültek fel gondok a piskóta sütése közben, így végül olyan kinézetet kapott, amilyet korábban elterveztem. Nem tudom, lehet-e még újdonságot mutatni póni témában. 

Többféle típus kering a neten, álló póni forma, fekvő póni forma, kerek forma figurával. Az utóbbit választottam, hogy ne legyen maradék. Két pónit készítettem, egy rózsaszínt és egy kék szivárványos sörényűt, de aztán ahogy egymás mellé raktam őket...hát a kék olyan nagy, gonosz póninak tűnt, így rövid gondolkodás után a kukában kötött ki.

A szivárványt virágdróttal erősítettem a tortához, és felhőbuborékokkal támogattam meg. A szív alak a torta tetején (remélem annak is látszik) színezett kristálycukor, az Ázsia boltban szereztem te már hónapokkal ezelőtt, és nagyon vártam, hogy végre valamelyik tortán kipróbálhassam. Vizes ecsettel rajzoltam szív alakot a tortára, és rászórtam, kicsit belenyomogattam a cukordarabokat. Egész jól hozzáragadtak.

Sajnos az Unidec megviccelt, és megint megerősödött bennem az elhatározás, hogy nem rendelek újabb adagot ha elfogy, hanem visszatérek a pillecukor fondanthoz. Bár még nem járt le a szavatossága, a bontatlan csomagban ismét összeálltak a cukorszemcsék, és ez meg is látszik rajta.

A torta egyébként a kedvenc túrós-citromos krémemmel készült, amibe most két Meyer-citromot raktam ízesítésként. Isteni finom lett. Utólag már bántam, hogy nem volt maradék. :)

Spagetti torta

Hozzávalók:

A tésztához: piskóta, tiramisu krém, Unidec spagetti.

A húsgombóchoz: darált keksz, kakaópor, vaj, porcukor, málnalekvár, tej, tört mogyoró. 

A szószhoz: málnalekvár, olvasztott vaj, étcsoki, piros ételfesték. 

Olaszos témájú tortát kért tőlem sógornőm, ez lett belőle. Két verzió volt a fejemben, először egy kockás abroszos asztal lett volna a torta, tragant tányérral. Szokás szerint elúsztam az időmmel, mert megint befigyelt egy betegség, így ez a típus volt a leghamarabb kivitelezhető. Sajnos tragant villára és a szalvétára sem volt már időm. 

Süni torta

Pónis tortának indult, süni lett belőle. Na, de inkább kezdem elölről.

Onnan indult a történet, hogy immár egy éve én készítem a családban az összes szülinapi tortát a gyerekek nagy örömére. Mindig hetekkel korábban megpróbálom kideríteni, mi az éppen aktuális kedvenc, majd elkezdem bújni az interneten a kedvenc oldalaimat. Most sógornőm kislánya volt soron, akinek ismét két tortát ígértem, egyet a családi szülinapra, egyet pedig az óvodásra. Orsi kérése egy süni volt, a másik tortát pedig sógornőmmel egy pónisban fixáltuk le. Mivel Orsi gyümölcsös krémet kért, ezért úgy döntöttem, hogy a családi szülinapra készül a póni torta, mivel azt nem faragott típusúra terveztem, így nem szaladhattam bele abba a hibába, hogy a tejszínes krém miatt szétmállik a torta.

Múlt hét vasárnap elutaztunk pár napra pihenni, majd hazautaztunk a családomhoz is Zalába. Mivel szombat délután terveztük a hazajövetelt, és vasárnap volt a buli időpontja, ezért tesóméknál szombat délelőtt összeütöttem a piskótát, hogy legyen ideje kihűlni, és itthon már csak töltenem kelljen. Bátyám hosszasan magyarázta, hogy az ő megörökölt sütőjük csak légkeverést tud, én bőszen bólogattam, és beállítottam a hőfokot 180 fokra. Majd 20 perc múlva megéreztem a szagot...az égett szagot. Akkor jöttem rá, mit akart nekem mondani. Épp indulni készültünk, így már csak arra jutott idő, hogy rádobjunk egy sütőpapírt, és tesómékra bíztam a piskótát. Mire hazaértem, egy égett vulkántorta fogadott. A magas hő miatt a széle megégett, a hőfok visszavétele után viszont a közepe - és tényleg kizárólag a közepe - elkezdett fölfelé terjeszkedni.

Ötleteltünk, még egy piskótát lusta voltam sütni, már ott tartottunk hogy volt a rajzfilmben vulkános rész is, aztán 20 perc után jobb híján a süninél lyukadtam ki. Este fél 6-kor hazaértünk, gyorsan megcsináltam az epres-tejszínes krémet, készült előző nap egy étcsoki ganache is, mivel a fagyasztóban lévő eperpüré kevésnek látszódott, és az égett részek lefaragása után betöltöttem a tortát vegyes krémmel. 3 óra dermedés szerencsére elég volt. Miután a gyerekek lefeküdtek elkezdtem kaszabolni a tortát, és elég rövid idő alatt egy sünszerű alakzat bontakozott ki. Lekentem a felhabosított étcsoki ganache és vajas-porcukor keverékével (ez egyrészt jobb tartást adott neki, másrészt így lett csak elég a krém), majd az arcot is elkészítettem Unidecből. 

A tüskéken sokat vaciláltam, sok tortán láttam őket fondantból, vagy vajkrémből megformázva. Végül ennél az egyszerű verziónál maradtam, így nem lett túl krémes sem, a gyerekek pedig így is megismerték. Kapott még egy kis hajpántot is a süni hölgy, majd pár virágot, és egy pillangót az orrára. 

Szerintem nem egy bonyolult torta, egyszerű a forma, és tényleg nem kellenek hozzá extra eszközök. Orsinak nagyon tetszett a süni, az arca, a fülei, és a lábai kaptak is egy nap haladékot. 

Jövő héten pedig remélem már tényleg elkészíthetem azt a pónis tortát. :)

Bob, a mester torta

Az első tortámat 1 éve készítettem a kisfiam 3. születésnapjára. Furcsa volt megtapasztalni, mennyire másképp viszonyulnak a gyerekek a figurás tortához, mennyivel többet jelent nekik, mint egy hagyományos. Nem csak tortaként kezelik, szinte megszemélyesítik, örömmel esznek le róla minden kiegészítőt, alagutat, síneket, virágot, szuperhőst, bármit ami "mozdítható", és még hónapok múlva is emlékeznek minden részletre. 

Egy hete még panaszkodtam, hogy mostanában csak gyerektortáim vannak kilátásban, és hogy már úgy készítenék valami felnőtteset. Ezt most is így érzem, de a tegnapi nap mindenért kárpótolt. Azért is, hogy az elmúlt napokban talán 4 órákat ha aludtam éjszaka, vagy hogy egy fárasztó nap után nem ültem le a tévé elé kikapcsolódni, hanem mentem a konyhába fondantot gyúrni, vagy figurát készíteni.

Kristóf kapta ezt a Bob mester tortát is, a múlt héten tartottuk a családi szülinapot, most pedig az ovis barátoknak szerveztünk egy szülinapi bulit. Kezdetben Roary tortán gondolkoztam, aztán szép lassan Bob mester felé kanyarodtam el. Sokat nézegettem a neten, milyen típust készítsek, és végül a klasszikusnál maradtam, zöld rét, tégla, napraforgók, Bob, és Márkus. 

A figurákat pár nappal korábban Unidec-ből készítettem el. Mivel Kristóf nem szereti a marcipánt, ezért Unidec helyett pillecukor fondanttal vontam be. Sajnos látszik rajta, hogy jól melléfogtam a porcukorral, szemcsés maradt tőle a fondant, egyszerűen nem oldódott fel, szinte mállott. Az biztos, hogy ezt a fajtát kerülni fogom a jövőben. Viszont lehet visszatérek az Unidectől a fondantra, most hogy már nem "nagyüzemben" készülnek a torták, így megéri fondantot készíteni, ízre és állagra is sokkal jobb, nem tűnik olyan viaszosnak.

A tortára, jobban mondva Márkus markolólapátja elé a szállítás után még került pár Smarties cukorka, amit a gyerkőcök leehettek a tortáról. Az öröm nagy volt. :)

Mindenki boldog volt, hogy ehetett téglát, a lányok megették Bob mester fejét, a fiúk a kezét, Márkust. Öröm volt látni a gyerekeket. Aki még nem készített ilyen tortát, és van egy kis ideje, kedve, türelme, bátran próbálja meg, nem olyan nagy ördöngösség, mint amilyennek kinéz, és a visszajelzés nem marad el. :)