Ez a torta sógornőm fiának készült, aki nagy DC rajongó. Hogy mi az a DC? Őszintén szólva, amikor meghallottam, hogy ezért a márkáért van oda a fiatalság, éreztem, hogy öregszem. Amikor középiskolás voltam, még az Adidas volt a menő, azóta nem követem annyira a trendeket.
Szóval DC-ről szólt a megrendelés. Már korábban elhatároztam, hogy nem csak a logót fogom a tortára applikálni, hanem kicsit megbonyolítom. Így kerestem egy olyan fazonú cipőt a neten, ami nekem is tetszett. Elkövetkezett a hétvége, és becsúszott még 2 torta. Úgy döntöttem, hogy ez nem befolyásol, akkor sem akarom megúszni a kihívást. Így hát különösebb előkészület helyett szombat este 9-kor vágtam bele a díszítésbe, illetve a cipő elkészítésébe.
A tortába könnyű pudingos-gesztenyés-tejszínes krém került, amit csoki ganache-val kentem le. Módosítottam kicsit az eddig használt arányokon, és dupla mennyiségű étcsokit használtam. Ennél fogok maradni, mert sokkal jobban használható, viszont elkövettem azt a hibát, hogy bevonáskor nem simítottam el, mondván, úgyis lesimítom a mázon keresztül. Hát ez nem adta meg magát, szégyellem is magam a burkolás miatt. Mivel a doboznak nem csináltam meg előre az oldalát, így elég érdekesen alakult a bevonás is. Leburkoltam az egész tortát, majd rájöttem, mégsem kellene dupla bevonat a tetejére, így jobb ötlet híján lefejtettem a tetejét, és utána csináltam meg a doboztetőt.
Jöhetett a cipő. A Sport szelet receptjét használtam, amibe forró margarin került, és amikor megcsináltam jöttem rá, hogy ez nem fog egyhamar kihűlni. Beraktam a hűtőbe, vártam, közben megcsináltam a betűket, számot, logót a tortára. Tovább vártam, beszámoztam, milyen sorrendben rakjam a cipőre a részeket, hogy jól fedjék majd egymást. Átrajzoltam a monitorról a cipőt oldal- és alulnézetben. Kb. 2 óra hűlés után nagyjából megformáztam a cipőt, visszaraktam hűlni. Kinyújtottam a beszínezett fondantot, hogy kicsit száradjanak, könnyebben lehessen vágni.
Amikor langyos lett a cipőmassza, ráraktam a talpformára, és körbevágtam, majd jöhetett az oldalsó nézet is, ehhez a papírt fogpiszkálóval tűztem rá. Végül lekerekítettem a széleket, megcsináltam a nyelvnél a mélyedéseket, és picit kivájtam a hátulját, hogy tényleg úgy tűnjön, bele lehet bújni. Ismét jött a hűtő. Kb. 20 perc után átkentem csoki ganance-val, amit természetesen most sem simítottam le. Ez jó lecke volt mindenesetre. Ismét hűtő, és jöhetett a bevonás. Meglepő módon innentől felgyorsultak a események, pakoltam rá a kivágott mintákat, és egyszer csak előttem volt életem első cipője. Fényképezni már nem volt kedvem, pedig utólag rájöttem nagy hiba volt.
Másnap amikor kivettem a hűtőből, sajnos izzadni kezdett, és ez nagyban befolyásolta a fényképeket is. A fényes felülettől minden hibája kiválóan látszik. :( Remélem ha nagyobb tapasztalatom lesz már torták terén, kevesebb baklövést fogok elkövetni, és ez a külsejükön is meglátszik majd.
Szerencsére a családnak nagyon tetszett, és ízlett is. A cipőt pedig Tomi nem is engedte felvágni. :)
Szerencsére a családnak nagyon tetszett, és ízlett is. A cipőt pedig Tomi nem is engedte felvágni. :)
Még egyszer Boldog Születésnapot, Tomi!
Ez nagyon állat!!! :-) Szerintem, megérte a sok fáradozást!
VálaszTörlésKatuci, köszönöm! Bár én ahogy egyre többet nézem, annál több hibát fedezek fel rajta. Nem hiába, az ember mindig a saját munkájával a legkritikusabb. :)
VálaszTörlés