Azt hiszem ez eddig a legkülönösebb tortám. Kíváncsi vagyok, hányan vannak, akik rögtön felismerik. Bevallom, én sohasem hallottam erről az állatkáról, amikor legelőször olvastam a kérést, azt sem tudtam mit kezdjek vele. A neten 1db! torta van fent eddig, szóval elmondhatom, hogy én publikálhatom a világon a második axolotl tortát! :)
Hogy készül az axolotl torta? Négyzet alakú tortát sütöttem, túrós-citromos krémmel töltöttem meg, majd néhány órás dermedés után "belevágtam".
Mivel szeretek mindent faragott tortát arányosan csinálni, ezzel bajban voltam, mert annyira vékony ez az állat, hogy nem sokan laktak volna jól belőle. Így a méreteket kicsit eltoltam, pakoltam rá egy kis oldalhájat, és ez lett belőle. Amikor kifaragtam, leginkább egy krokodil jutott róla eszembe. Lekentem vajas porcukorral, rózsaszín csíkokból bordát készítettem neki, majd burkoltam.
Még korábban megcsináltam a "fejdíszt", jó sok keményítőt gyúrtam a rózsaszín fondantba, hogy hamarabb száradjon, majd vastagabb csíkokat sodortam belőle, és saslikpálcát szúrtam bele.
A legutolsó (jó hosszú) mozzanat az volt, hogy piros fondantot nyomtam át fokhagymanyomón, és az ragasztottam a "fejdíszre", beleszúrtam az állatka fejébe, és imádkoztam, nehogy lehulljon róla az összes.
Amikor elvitték a tortát, még rajta volt. :) Remélem épségben odaér az ünnepelthez, főleg hogy még előtte áll egy kb. fél órás busz út.
Így néz ki egyébként az eredeti állatka:
Valahogy olyan muris ez a bejegyzés! Mert milyen furcsa állat is ez a vízikutya, meg ebből tortát készíteni! Nem is csodálom, hogy nem találtál neten sok axolotl tortát, nem egy tipikus házikedvenc!
VálaszTörlésDe nagyon szuperül megoldottad!
Gabi, köszi! :) Én is dobtam egy hátast, amikor megláttam. A nagy fájdalmam, hogy nem tudtam méretarányosra készíteni, így elég rajzfilmfigurás lett. Érdekes módon szinte ugyanannyi időmbe telt, mint egy sokkal bonyolultabb torta. Utólag nem is tudom, mit csináltam annyi ideig, annyira egyszerűnek tűnik, ahogy ránézek! :)
VálaszTörlésMég sosem hallottam erről az állatkáról, de a torta olyan kis cuki lett. Élőben már nem biztos, hogy lecukiznám. :))) Gratulálok!
VálaszTörlésDia, köszi! :) Az az igazság, hogy mire befejeztem a tortát, annyit nézegettem az állatot részleteiben, hogy egészen megkedveltem. Meg kell néznem egy ilyet élőben is! :)
VálaszTörlésNagyon jó lett, bírom az ilyen eredeti-egyedi tortákat!
VálaszTörlésélőben és tortában is jófej ez a vízikutya (bár én biztosan nem ezt a nevet adtam volna neki :), elfogadnám :))
VálaszTörlésNagyon szép lett. Egyébként egyik kedvenc blogom a tied, bárcsak nekem is sikerülne valaha ilyan tortákat késziteni, hétfőn próbálom az elsőt, a kisfiamnak, kiváncsi vagyok mi lesz belőle. A fondantot a krémet tőled inspirálom. Nagyon nagyon tetszenek a munkáid!
VálaszTörlésTejszínhab, köszi. :) Te minek nevezted volna?
VálaszTörlésNoémi, köszönöm! Jólesik nagyon, amit írsz, én is nemrég kezdtem (januárban), de nagyon megszerettem ezt a hobbit. Biztos sikerülni fog, és óriási sikerélményt ad majd, ha kész lesz. :) Benézek majd hozzád, felrakod a blogodra, ugye?
VálaszTörlés