Csirkepörkölt torta az Alma együttes énekesének

Imádom a realisztikus tortákat. Mivel általában éjszakára tolódik a tortadíszítés művelete, a fáradtság miatt már nagyon tudok szenvedni egy-egy torta esetében. Kivéve ha ilyen kéréssel találkozom.

Bevallom, először csak bámultam a képernyőt, amikor elolvastam a kérést. Fogalmam nem volt, hogyan lehetne kivitelezni, megnéztem pár képet, aztán rájöttem, egyszerűen csak be kell vésni a naptáramba az időpontot, aztán majd csak lesz valami.

Egy hete szembesültem azzal, hogy fogalmam sincs, hogyan kivitelezzem a szószt, hogyan formázzam meg a csirkedarabokat. A realisztikus tortáknál, ha van lehetőség, szeretek mintadarabbal dolgozni, ezért vettem egy kisebb csomag csirkecombot, majd átfuttattam pár lehetőséget a fejemben a szószra is. A zselatinban lévő víz feloldja a fondantot, illetve ehetetlenné teszi a torta tetejét. Fehér csoki jutott eszembe, de nem tudtam tapad-e rajta a festék. Végül beugrott a legegyszerűbb megoldás: baracklekvár. Csak gyümölcs és cukor, felolvasztás után ismét keményre dermed, emiatt szépen színre fújható. A benne lévő gyümölcsdarabok pedig jók lesznek a pörkölt zöldségdarabkáinak.

Lehet most le kellene írnom az elkészítés folyamatát, de annyira Flow-állapotba kerültem, hogy egyik művelet jött a másik után. Pillanatok alatt elkészültek a csirkecombok, a helyükre kerültek, és kezdődhetett a fújás. Barna-fekete-narancs-piros, jöttek az árnyalatok. És egyszer csak ott volt, azt sem tudtam, mit-hogyan csináltam.

Az alátétet megfújtam barnával, rákerült a torta, majd a korábban elkészített fakanál. Mivel elég üresnek tűnt az alap, gyorsan megmintáztam egy darab kinyújtott fondantot (papírtörlőn keresztül nyújtófával), majd egy üres papír közepéből kivágtam egy csíkot, így kész lett az sablon, amivel a konyharuha csíkjait megfújtam. 

Másnap már csak annyi dolgom volt, hogy a mintadarabokat megfőzzem, és készítsek mellé egy kis nokedlit. :)

Egy kép Buda Gáborról a tortával:

Fantasztikus élmény volt ez a torta, és ismét megerősödött bennem az, amit az életről tortakészítésből tanultam: bármilyen lehetetlennek tűnő helyzetbe kerülünk, a lényeg, hogy lássuk a célt, és utána már csak az a fontos, hogy apró lépésekkel haladjunk előre. Ha akarjuk, elérjük. Az életben minden olyan, mint egy puzzle, egyszer csak összeáll a kép. Kérdés, hogy megijedünk-e a többdarabos, nagyobb kihívásoktól. :)