Thomas és a szélmalom torta

Újabb 2 éves kisfiú, újabb Thomas torta. :) Kalandos volt az elkészítése, szombaton jöttünk haza nyaralásból, és vasárnap délelőttre ígértem. Amikor elvállaltam, még nem tudtam, hogy a hazatérés örömét egy csőtörés rontja el, ez sajnos megadta az alaphangulatot az elkészítéséhez. Utólag már tudom, hogy nem fogok ilyen bonyolult, emeletes tortát 1 napos határidővel vállalni, főleg úgy, hogy az alsó-felső szint különböző ízű.

Nyaralás előtt kicsit előre dolgoztam, begyúrtam a fondantot, megszíneztem. A Thomas figurát legyártottam, most hamar ment, mivel az előzővel ellentétben 1 tömbből faragtam. Tragantból elkészítettem a szélmalom kerekét, fondantból a vagont.

Miután hazaértünk, vízvezeték-szerelőt hívtunk, ebédet főztem, lementem tojásért, és nekiálltam a tortának. Az alsó részre csokit kértek sima piskótával, a felső részre pedig mákos piskótát erdei gyümölcs krémmel. Megsütöttem a 2 lapot (még jó, hogy légkeveréses sütőm van), mostam, pakolásztam. Amíg vártam, hogy hűljön a két tortalap, még mindig pakoltam, és próbáltam rendszabályozni a két utazásban elfáradt gyerekemet. Este 7-kor rájöttem, hogy nincs elég idő, hogy megdermedjen a zselatin. Sajnos úgy kellett burkolnom, hogy még kicsit laza volt a krém, ez látszik is a képeken.

8 órakor elkezdtem burkolni őket, majd jöhetett az aprólékos munka. A szélmalom kerekét hurkapálcával szúrtam a tortába, így forgatható lett.

Rájöttem, hogy nem vagyok az a típus, aki éjszakába nyúlóan tortát díszít, így elég rosszul érintett, hogy éjfélkor még nem voltam kész. Fél kettőkor végre jöhetett a fogmosás. :) 

Összességében elégedett vagyok a tortával, bár látszik rajta, hogy nem volt ideje dermedni. A színek most halványabbak lettek, mint a korábbi tortánál, így jobban is tetszik, már óvatosabban bánok a festékkel, mivel állásában is sötétedik. 

Nemsokára készül egy második Thomas is a fiamnak, bár nincs szülinapja, de januárig hallgatnám, hogy ő ezt akar. Időm már nem volt, hogy az övét is burkoljam, de a Thomas figura és a lekent torta már csak rám vár.

Megkaptam a visszajelzést is, az ünnepeltnek annyira tetszett, hogy sírt, amikor fel akarták vágni a tortát, úgyhogy a vendégek a torta hátuljából kaptak első körben, a Thomast, a vagonokat, és a malmot  a helyén kellett hagyni. Másnap reggel állítólag rohant a hűtőhöz, hogy megvan-e még a Thomas. :) Számomra ez a legszebb visszajelzés, remélem még sok tortát készíthetek.