2012. február 5., vasárnap

Bob, a mester torta

Az első tortámat 1 éve készítettem a kisfiam 3. születésnapjára. Furcsa volt megtapasztalni, mennyire másképp viszonyulnak a gyerekek a figurás tortához, mennyivel többet jelent nekik, mint egy hagyományos. Nem csak tortaként kezelik, szinte megszemélyesítik, örömmel esznek le róla minden kiegészítőt, alagutat, síneket, virágot, szuperhőst, bármit ami "mozdítható", és még hónapok múlva is emlékeznek minden részletre. 

Egy hete még panaszkodtam, hogy mostanában csak gyerektortáim vannak kilátásban, és hogy már úgy készítenék valami felnőtteset. Ezt most is így érzem, de a tegnapi nap mindenért kárpótolt. Azért is, hogy az elmúlt napokban talán 4 órákat ha aludtam éjszaka, vagy hogy egy fárasztó nap után nem ültem le a tévé elé kikapcsolódni, hanem mentem a konyhába fondantot gyúrni, vagy figurát készíteni.


Kristóf kapta ezt a Bob mester tortát is, a múlt héten tartottuk a családi szülinapot, most pedig az ovis barátoknak szerveztünk egy szülinapi bulit. Kezdetben Roary tortán gondolkoztam, aztán szép lassan Bob mester felé kanyarodtam el. Sokat nézegettem a neten, milyen típust készítsek, és végül a klasszikusnál maradtam, zöld rét, tégla, napraforgók, Bob, és Márkus. 

A figurákat pár nappal korábban Unidec-ből készítettem el. Mivel Kristóf nem szereti a marcipánt, ezért Unidec helyett pillecukor fondanttal vontam be. Sajnos látszik rajta, hogy jól melléfogtam a porcukorral, szemcsés maradt tőle a fondant, egyszerűen nem oldódott fel, szinte mállott. Az biztos, hogy ezt a fajtát kerülni fogom a jövőben. Viszont lehet visszatérek az Unidectől a fondantra, most hogy már nem "nagyüzemben" készülnek a torták, így megéri fondantot készíteni, ízre és állagra is sokkal jobb, nem tűnik olyan viaszosnak.

A tortára, jobban mondva Márkus markolólapátja elé a szállítás után még került pár Smarties cukorka, amit a gyerkőcök leehettek a tortáról. Az öröm nagy volt. :)


Mindenki boldog volt, hogy ehetett téglát, a lányok megették Bob mester fejét, a fiúk a kezét, Márkust. Öröm volt látni a gyerekeket. Aki még nem készített ilyen tortát, és van egy kis ideje, kedve, türelme, bátran próbálja meg, nem olyan nagy ördöngösség, mint amilyennek kinéz, és a visszajelzés nem marad el. :) 

3 megjegyzés:

  1. Igazán jó látni az őszinte örömöt a kisfiad arcán.Minden fáradtságot megér örömet szerezni a gyerekeknek,nagyon hálásak tudnak lenni.Utólag is Boldog Születésnapot kívánok Neki!Már várom az újabb csodás tortádat.

    VálaszTörlés
  2. Cseppet se bánd, hogy gyerektortáid vannak! Ott szárnyalhat a fantázia és nagyobb az öröm is! A gyerekek még tudják, hogyan kell őszintén örülni! :)) Nagoyn klassz lett a tortád, pláne a figurák!

    VálaszTörlés
  3. Lizi, tejszínhab, köszönöm. :) Mostanában azt sajnálom igazán, hogy egyre kevesebb időm van tortázni, és egyre kevesebbszer tapasztalom meg ezt az érzést. De ahogy olvasom mások is hasonló cipőben járnak. :(

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...