Hústőke torta malackörömmel, hentesbárddal

Nemrég kaptam Esztertől egy nagyon kedves bejegyzést, hogy milyen bájosak a tortáim, és hogy csak mosolyog rajtuk, ahogy nézi őket. Hát, ez a torta nem ebbe a kategóriába tartozik. A férjem miután meglátta, teljesen rosszul volt, mert utálja a nyers húst. :)

Amikor először elolvastam a felkérést, nagyon megijedtem, úgy éreztem, nem vagyok erre képes. Eddig inkább gyerektortáim voltak, ez a típus "szerencsésen" elkerült. Most viszont nem mondhattam nemet. Mivel az úriember két korábbi tortáját időhiány miatt muszáj volt lemondanom, ezért ez már jóval korábban befoglalta. Még inkább megijedtem, amikor leszabatta a hozzá való keretet, mert így már tényleg valami élethű dolgot kellett produkálnom.

Először is - nem kis nehézségek árán - kipucoltam a 4 hónappal korábban eldugult airbrusht, majd pár nappal korábban beszereztem tanulmányozásra egy malackörmöt. 

Az Alan Dunn féle cukormasszából elkészítettem a bárdot, a pengerészt lekentem ezüst lüszterfestékkel, 1 napig szárítottam, ezután került rá a szára, a csavarok.

30x30-as piskótát sütöttem az állítható tortakeretemben, majd felét túrós-citromos, felét gesztenyés krémmel töltöttem meg. Sokat gondolkoztam, hogy helyezzem bele a keretbe, hogy a torta ne sérüljön, és a keret se koszolódjon. Végül folpackkal béleltem ki úgy, hogy a szélekre is lelógjon, ez később védte a keretet a festéktől, krémtől. A keret aljába szögletes tortacsipkét raktam több rétegben, majd négy részletben került bele a torta. Lekentem vajkrémmel, majd egyben burkoltam. Marcipán mintázóval eligazgattam a széleket, majd egy másik mintázóval csíkokat karcoltam bele.

A köröm Sport szelet masszából készült. Világosbarna fondant-Unidec keverékkel burkoltam. Este már csak fújni kellett, ez volt a legjobb része a munkának. Nagyon féltem, de rájöttem, hogy nem is olyan vészes, ha kéznél van megfelelő mennyiségű papírtörlő, és az előre bekevert festékek. Először a fát fújtam meg, először világosbarna-sárga keverékkel, majd barna-fekete színnel. Fújás után papírtörlővel kicsit becsíkoztam a mintát. A körmöket narancs-barna keverékkel fújtam először, később barna-pirossal sötétítettem a körmök végét.

Másnap reggel még kicsit fújnom kellett a körmökön, mert miközben ráhelyeztem a tortára, a gumikesztyű pár helyen leszedte róla a festéket, ezért is lett kicsit sötétebb. Utólag örülök is neki, hogy így történt, mert az airbrush szétszerelés közben jöttem rá, hogy a hozzá való kulcs az előző éjszaka a festékes papírral együtt a kukában landolt. Miután késznek nyilvánítottam a tortát, sniccerrel levágtam a kilógó folpack darabokat.

Összességében odáig vagyok ezért a tortáért, tudom ez pár hónap múlva már nem így lesz, és mosolyogva fogom olvasni ezt a bejegyzést. Örülök, hogy elvállaltam, hogy nem volt szívem (és lehetőségem) visszamondani, mert nagy élmény volt az elejétől a végéig. Annyira, hogy ezek után már furcsa lesz, ha gyerektortát kell készítenem.